A három éve bekövetkezett, tizenhat halálos áldozatot követelő veronai buszbaleset évfordulóján egy szülő a Blikknek fájó szívvel mondta el, a baleset meglátása szerint elkerülhető lett volna, s a gyermekek még ma is élnének, amennyiben az ügyben érintett felelősök a munkájukat becsülettel végezték volna.
A lap szerint az ügyben pénteken a veronai bíróságon folytatódik a tárgyalás, ahová idézést kapott a busz életben maradt sofőrje is, aki a vád szerint a baleset előtt a buszt vezette, ám elaludt a volán mögött, s így a jármű a pillérnek ütközött.
A Blikk úgy tudja, hogy a buszsofőrnek, V. Jánosnak az indulás előtt egy nappal hosszabbították meg a jogosítványában az orvosi engedélyét, amelyet kórházi, háziorvosi és üzemorvosi vizsgálat is megelőzött. Csakhogy az üzemorvosi vizsgálaton – amely mellesleg szakrendelő helyett a főnök irodájában történt – a férfi éppen a legfontosabb, a súlyos alvászavaráról szóló leleteit nem mutatta meg az orvosnak.
Márpedig a leletekben az állt, hogy a férfi alvása széttöredezett, s pusztító oxigénhiányban szenved. Rendőrségi kihallgatásán a sofőr azt mondta, ezt a leletet elfelejtette magával vinni a vizsgálatra.
A lapnak nyilatkozó, tizenöt éves fiát gyászoló anyuka azt mondta, az üzemorvosi vizsgálat annyiból állt, hogy az orvos egy tesztet töltetett ki V. Jánossal, illetve rákérdezett, van-e olyan panasza, amely a buszvezetést kizárja. A sofőr ez utóbbi kérdésre nemmel felelt, s eltitkolta azt is, hogy olyan erős vérnyomáscsökkentő gyógyszert szed, amellyel Olaszországban nem is vezethetett volna.
A buszsofőr először elismerte, hogy ő vezetett a baleset idejében, később azonban már azt állította, hogy társa, a balesetben elhunyt K. Zoltán vezette a járművet. A sítúra főszervezője, a gimnázium egy tanára viszont úgy vallott, hogy V. János vezette a buszt a baleset idejében, s ezt volt is lehetősége alaposan megfigyelni, hiszen közvetlenül a sofőr mögött ült.
A lap megkeresésére V. János családja nem kívánt nyilatkozni.