A huszonegy másodperces felvĂ©telen egy erszĂ©nyes farkas (Thylacinus cynocephalus) láthatĂł kifutĂłjában egy tasmániai állatkertben, melyet narráciĂł is kĂsĂ©r. Ebben elmondják, hogy igen ritka állatrĂłl van szĂł, amelynek egyebek mellett csĂkos a bundája, Ă©s szokatlanul erĹ‘s a farka. A narrátor ismertette, hogy az állatot az Ă©lĹ‘helyĂ©rĹ‘l törtĂ©nĹ‘ kiszorĂtás rendkĂvĂĽli mĂ©rtĂ©kben fenyegeti, s addigra már csak az az egy pĂ©ldány Ă©lt fogságban.
Alig pár darab felvĂ©tel maradt fenn erszĂ©nyes farkasokrĂłl, s azok is összesen csak megközelĂtĹ‘leg három percet tesznek ki. A korábbrĂłl megmaradt felvĂ©telek nagy rĂ©sze nĂ©mafilm volt, ellenben a most Ăşjrafelfedezett kĂ©psorokat narráciĂł kĂsĂ©rte, ami talán mĂ©g kĂĽlönlegesebbĂ© teszi.
A videĂłra egy 1935-ös, feledĂ©sbe merĂĽlt Ăştifilmet böngĂ©szve találtak rá a kihalt ragadozĂłval kapcsolatos munkát folytatĂł kutatĂłk, melynek cĂme „Tasmánia, a varázsvilág” (Tasmania the Wonderland) volt.
A felvĂ©telen kĂ©t gondozĂł megzörgette a kifutĂł rácsait, ezzel valĂłszĂnűleg arra ösztönözve az állatot, hogy az jelezze nemtetszĂ©sĂ©t a fajra jellemzĹ‘ „ásĂtással”. TermĂ©szetesen ez valĂłjában nem ásĂtás volt, hanem azĂ©rt tátotta nagyra a száját az erszĂ©nyesfarkas, hogy ezzel megprĂłbálja elijeszteni azt, amit fenyegetĂ©snek vagy veszĂ©lynek Ă©rzett.
A videóban egyébként az utolsó fogságban tartott erszényes farkas, Benjamin látható – „akinek” neve egyébként megtévesztő is lehet, mert nem tudni, milyen ivarú volt ez az egyed. Tehát az sem kizárt, hogy Benjamin nőstény állat volt…
A filmet forgató stáb még éppen idejében kapta lencsevégre a ragadozót, hiszen Benjamin pár hónappal később, 1936. szeptember hetedikén elpusztult – s hiába volt az egyik utolsó élő erszényes farkas, a tetemét nem prezetválták.
Az erszĂ©nyes farkasok mĂ©g pár száz Ă©ve is rendkĂvĂĽl gyakori állatok voltak Tasmániában, ám az eurĂłpaiak megjelenĂ©se egyet jelentett az egyedszámuk drasztikus csökkenĂ©sĂ©vel, majd vĂ©gĂĽl ki is halt ez a rendkĂvĂĽl kĂĽlönös állat. Egy 2013-as kutatás szerint ráadásul lĂ©nyegĂ©ben az oda telepĂĽlt embereken kĂvĂĽl más ok vagy tĂ©nyezĹ‘ nem is tehetĹ‘ felelĹ‘ssĂ© a faj eltűnĂ©sĂ©Ă©rt.
Az egyĂ©bkĂ©nt nem kizárt, hogy lapulnak mĂ©g valahol felvĂ©telek erszĂ©nyes farkasokrĂłl, hiszen egy idĹ‘ben több állatkertben is tartottak fogságban pĂ©ldányokat, Ăgy pĂ©ldául Washingtonban, New Yorkban, Londonban, Antwerpenben Ă©s Berlinben is, ahol ugyancsak kĂ©szĂĽlhettek az egyĂ©bkĂ©nt feltűnĹ‘ mintázatĂş Ă©s szokatlan kĂĽllemű állatokrĂłl fotĂłk, videĂłk. A legnagyszerűbb az volna, ha szĂnes felvĂ©tel maradt volna fenn az állatrĂłl, vagy olyan videĂł, amelyen az állat hangját is megörökĂtettĂ©k.