Ez a népszerű módszer talán nem is javítja a baba-mama köteléketVilágszerte mintegy 15 millió gyermek születik koraszülöttként, és mivel ők gyakran intenzív ellátást igényelnek, ezért többé-kevésbé elválasztják őket az édesanyjuktól, ami negatívan hathat az anya-újszülött kapcsolatra.
A szülők a gyermeküktől való elválasztottság miatt akár „bűntudatot” vagy egyfajta üresség-érzetet is átélhetnek, amiét nem tudnak az újszülött közelében lenni, míg a gyermek számára a korai életszakaszban a szülők közelségének elvesztése jelenti az egyik legnagyobb stresszforrást. A stresszt bizonyítottan csökkenteni tudja, ha inkubátor helyett az újszülött gyermek az édesanyja mellkasán lehet.
Charlotte Sahlén Helmer, a Linköpingi Egyetem kutatója azonban elmondta azt is, hogy egyelőre nem tudható, hogy az anya-gyermek interakciót mennyiben képes befolyásolni a már említett bőrkontaktus.
A kutatás során összesen harmincegy szülő-gyermek párost figyeltek, akik esetében a babák koraszülöttek voltak, vagyis a 32-36. hét között születtek. A résztvevőket két csoportra osztották, az egyik csoportban az anyák folyamatos bőrkontaktust biztosítottak a babák számára, a másik csoportban azonban igény szerint nyújtottak bőrkontaktust az anyukák.
Négy hónap elteltével a kutatók felmérték, hogy miként léptek interakcióba a babák és anyukák egymással, s a két csoport tekintetében az anya kötődésében a gyermekhez, illetve általánosságban a kettejük közötti kötődés minőségében semmilyen pozitív vagy negatív összefüggésre nem figyeltek fel. Vagyis feltehetőleg az anya-gyermek kötődésre a bőrkontaktusnak nincsen hatása.
A kutatók ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, érdemes lehet a későbbiekben is nyomon követni a bőrkontaktus esetleges hatásait, illetve nagyobb mintával megbízhatóbb eredmények érhetőek el, így ez is előnyös volna.
