Finomabbnak tűnhet az étel, ha megérintjükAz új kutatás során Adriana Madzharov, a Stevens Technológiai Intézet vezető kutatója megfigyelte, hogy amikor a nagy önuralommal bíró emberek közvetlenül a kezükkel megérintik az ételt – ahelyett, hogy evőeszközt használnának –, ízletesebbnek és jobban esőnek érzik az adott eledelt, valamint jellemzően nagyobb mennyiséget is fogyasztanak belőle.
A Journal of Retailing nevű lapban publikált tanulmány eredményei szerint ez a megfigyelés nemcsak a kereskedőket segítheti abban, hogy növeljék az általuk kínált étel iráni igényt, de egyúttal az ételkóstoltatás során is növelhetik a potenciális vásárlók megelégedettségét az étellel – számol be róla a ScienceDaily.com.
Madzharov egyébként maga is meglepődött, hogy egy ilyen apró „trükkel” ilyen jelentős mértékben megváltozik az, ahogyan az emberek az általuk fogyasztott ételről benyomást alkotnak.
Első kísérletébe a kutató negyvenöt egyetemista hallgatót vont be, akiknek egy kockányi sajtot kellett értékelniük és megvizsgálniuk, mielőtt ettek volna belőle, valamint beszámoltak az étkezési szokásaikról is. A diákok egyik fele pálcikára szúrva ette, a másik fele pedig kézzel érintette meg a sajtot, de összességében még nem mutatkozott eltérés abban, ahogyan megítélték azt az elfogyasztása után.
Alaposabban megvizsgálva az egyes személyek étkezési szokásait azonban kiderült, hogy akik jellemzően nagyobb önuralmat tudnak mutatni étkezéseknél, így például képesek kontrollálni, hogy mit és mennyit esznek, és nemet tudnak mondani még a finom falatokra is, jellemzően sokkal finomabbnak találták a sajtot akkor, ha nem pálcikával, hanem közvetlenül a kezükkel érintették meg azt.
Az alacsony és közepes önuralommal bíró egyének esetében azonban ilyen különbséget nem lehetett felfedezni. A kutató szerint tehát a kézzel történő evés olyan ingert válthat ki az egyébként tudatosan étkező emberekből is, aminek a hatására finomabbnak és kívánatosabbnak érzik a megérintett falatot.
Egy második kísérletet is végzett Madzharov, amelybe már 145 egyetemistát vont be, akiket két csoportra osztott. Az egyik csoport tagjait arra kérte, képzeljék azt, hogy szigorú diétát fogyasztanak, és nem ehetnek sokat, míg a másik csoportot arra biztatták, hogy élvezzék az ételeket, és ne aggódjanak a súlyuk miatt.
Mindkét csoport tagjainak műanyag pohárkát adtak, amelybe mini fánkokat rejtettek. A csavar viszont az volt, hogy a fánkok egy részébe szúrtak pálcikát, egy másik részüket pedig kézzel kellett megfogni.
A kóstolás után számos tényező alapján értékelniük kellett az önkénteseknek, hogy mennyire volt finom, élvezhető a fánk, illetve arra is választ kellett adniuk, hogy mennyire tudtak az éppen fogyasztott egyes fánkokra figyelni az étkezés közben. Ez utóbbival a tudatosságot és a szenzoros élményeket igyekezett feltérképezni a kutató.
Ismét csak azt lehetett megfigyelni, hogy a „diétázó” csoport pozitívabb véleménnyel volt a fánk iránt abban az esetben, ha azt kézzel is megérintette, mint amikor csak pálcikával tette, és gyanítható az is, hogy a megnövekedett szenzoros élmények miatt van ez így.
Mindenesetre talán a fogyókúrázók számára is lehet némi haszna a kutatásnak, hiszen kiderül belőle, hogy talán könnyebb önuralmat gyakorolni akkor, ha evőeszközökkel étkezik valaki.
