Jobban felemésztenek a titkaink, ha szégyent, és nem bűntudatot érzünk miattukMichael L. Slepian, a Columbia Egyetem PhD hallgatója, egyúttal a tanulmány egy vezető szerzője elmondta, hogy szinte mindenkinek vannak titkai, amelyek a jóllétünkre, kapcsolatainkra is egészségeinkre egyaránt veszélyt jelenthetnek. Ennek ellenére egyelőre viszonylag keveset vizsgálták azt, hogy miként okozhat efféle károkat a „titkolózás” – hívta fel rá a figyelmet a kutató.
A kutatók összesen ezer emberrel töltettek ki egy kérdőívet a titkaikról, valamint arról, hogy azokkal kapcsolatosan milyen mértékű bűntudatot vagy szégyent éreztek. Utóbbi mértékét különböző kifejezésekkel mérték, így például a szégyent ahhoz hasonló mondatokkal, hogy „Értéktelen és jelentéktelen vagyok”, míg a bűntudatot olyanokkal, mint hogy „Bűnbánatot és sajnálatot érzek azért, amit tettem”.
Mindezen felül az embereknek el kellett árulniuk azt is, hogy az előző hónapban mennyit gondolkoztak a szóban forgó titkaikon, és mennyire igyekeztek azokat elrejteni mások elől.
Michael L. Slepian elmondta, hogy kifejezetten a szégyent és a bűntudatot vizsgálták, amelyek az alapvető érzésekkel – így a dühvel és félelemmel – szemben nem pusztán egy, az egyénen kívül álló okra reflektálnak, hanem az emberi személyiség középpontjában vannak.
Azok az emberek, akik szégyent éreztek a titkaik miatt, általában jelentősen többször gondoltak azokra, mint akik bűntudatot, vagy pedig ezek egyikét sem érezték.
Ellenben a titkot takargatásának valószínűsége nem mutatott összefüggést a két érzés egyikével sem. Az ugyanis, hogy egy illető mennyire rejtegette a titkait, sokkalta inkább függött attól, hogy hogyan alakult beszélgetése azzal az emberrel, akivel először nem szívesen osztotta meg a titkát.
A kutatók szerint jobbára szégyenérzetet keltettek a mentális egészséget, korábbi traumatikus élményeket vagy a fizikai megjelenés hibáit érintő titkok, míg mások megbántása, bizalmának megsértése vagy a hazugság általában bűntudatot idéztek inkább elő.
Slepian szerint a bűntudat hatására nem idézték fel magukban újra és újra az emberek a kellemetlen titkukat úgy, mint amikor tehetetlennek érezték magukat. Egyúttal figyelmeztetett arra is, hogy az embereknek nem kellene magukkal ilyen szigorúnak lenniük, amikor a titkaikról van szó, s ha azok kezdenek terhessé válni, anélkül, hogy mintegy túl személyesnek dolgoznák ezt fel, igyekezzenek felfedezni, miként hat titkuk a viselkedésükre, s törekedjenek a változásra.
