Mit érdemes tudni a karácsony legnépszerűbb és legkülönlegesebb fenyő-fajtáiról?Karácsonykor a lucfenyő még mindig talán a legtöbbet vásárolt fa, ami alighanem a kedvező árának köszönhető. Mellette szól még a remek, igazi karácsonyi hangulatot árasztó illat, valamint a jobbára szabályos törzs és az ezüstfenyőhöz képest kevésbé szúrós tűlevél is. Hátránya azonban, hogy olykor nem szimmetrikus, gyakran ritkás vagy a tetején „kopaszkás”, valamint az is, hogy a meleg szobában a vágott fa levelei hamar hullani kezdenek, ami persze sok takarítással, és a növény szépségének gyors múlásával jár együtt. A díszítésekor érdemes figyelni arra, hogy a gyakran jellemző „vízcsepp formájáról” valahogy eltereljük a figyelmet – vagyis arról, hogy fent hirtelen vékonyka és ritkás, alul pedig terebélyesebb és dús a legtöbb lucfenyő karaktere.
Nagyon szép és nem kevésbé kedvelt az ezüstfenyő is, amelynek a színe is viszonylag semleges, és egyfajta eleganciát is sugároz – így aztán a díszítésénél szinte minden stílusnak és színvilágnak helye van. A formája szinte mindig szép, szabályos, az ágai sűrűek, a tűlevelei dús összhatást keltenek, a törzse zömmel szabályos. A luchoz képest jobban bírja a szoba hőmérsékletét, és a levele is később kezd hullani. Hátránya viszont, hogy rendkívül szúr, így a pici gyerekeket nem igazán lehet bevonni a díszítésbe, esetleg ha kesztyűt adunk rájuk, és figyelünk arra, nehogy megszúrják magukat. Illata sincsen ennek a fenyőnek, és sajnos az ára is kicsivel magasabb, mint a lucé.
A Nordmann-fenyőt sokat az ideális karácsonyfának tartják, köszönhetően rendkívül szimmetrikus és szemet gyönyörködtető formájának, dús, sűrű ágrendszerének, sokáig ép, nem hulló, nem túl szúrós tűleveleinek és szabályos ágrendszerének köszönhetően. A jellegzetes fenyőillat ugyanakkor ebből a fából sem árad, ráadásul gyakran a törzsét is faragni kell, hogy a talpba illeszkedjen, valamint drágább is a lucfenyőnél.
Ritkábban, de duglászfenyővel is lehet találkozni, amelynek citrusos illata kifejezetten kellemes, még ha nem is az a tipikus fenyőillat, amelyet megszokhattunk. Érdekesség, hogy az amerikai filmekben ábrázolt és a filmvásznon megjelenő fenyők nagy része duglászfenyő, hiszen ez az Egyesült Államok legnépszerűbb karácsonyi fafaja. Elsősorban a piramishoz hasonló, szabályos és elegáns formája miatt, valamint a tartós, a hőre nem túl érzékeny tűlevelek miatt kedvelik, ráadásul az ágakon dúsan nőnek a levelek is, ami miatt kellemes látványt nyújt a szemnek ez a faj. Hátránya, hogy amikor túl sűrűek az ágai, akkor ez a díszítést is nehezíti.
Balzsamfenyővel a hazai fenyőárusoknál nem nagyon lehet találkozni, de itt-ott faiskolákban már megjelenik, így hát aki cserepes növényt vásárolna, annak ez a fenyő is opció lehet. Friss, kellemes illata és szimmetrikus formája mindenképpen mellette szól, ugyanakkor nagy-nagy hátránya, hogy a rugalmas, de vékonyka ágak nem bírják el az olyan nagy súlyú díszeket, mint amilyenek például a nagyitól örökölt üveggömbök, vagy a túl nagy mézeskalácsok. A műanyaggömbök, pattogatott kukorica- és bogyófüzérek, a papír- és szalmadíszek, a horgolt formájú karácsonyfadíszek, a boák, a kisebb súlyú fényfüzérek és egy-egy szaloncukor ellenben nem jelent túlzott megterhelést a balzsamfenyő ágainak sem.
Esetleg erdeifenyővel is összefuthatunk itt-ott a faiskolák kínálatában, amelynek illata a fenyvesek susogását és a karácsonyi készülődést idézheti fel bennünk, amellett pedig még száraz körülmények között is viszonylag sokáig megtartja a leveleit ez az Európában gyakori fafaj. A kifejezetten szúrós tűleveleket leszámítva könnyen dekorálható fáról van szó, hiszen annak ellenére is dúsnak tűnik, hogy az ágak viszonylag egyenletesen helyezkednek el, egymástól távolabb. Emellett a strapabíró ágakat nem kell félteni még a nehezebb díszektől sem, s ha mindez még nem volna elég, a tűlevelek életteli, mélyzöld színükkel nyugtató, kellemes hatással lehetnek a szemünkre.
