hirdetés
Életmód

Tovább élhetnek azok, akiknek gyermekkorukban támogató emberi kapcsolataik voltak

Azok a személyek, akik magasabb szocioökonomikus státuszú családokban nevelkedtek, életük közepére optimistábbak voltak, és hosszabb életet is remélhettek, míg azok, akik több pszichológiai stresszforrást is átéltek – így egy szülő halálát, túl szigorú nevelést, vagy éppen nagyon gyakori költözést – jobbára több stresszt éltek át életük derekán is, és nagyobb kockázattal haltak meg idejekorán.

Tovább élhetnek azok, akiknek gyermekkorukban támogató emberi kapcsolataik voltak
hirdetés

Korábbi kutatások már megmutatták, hogy a „rossz” gyerekkori élmények a halálozás nagyobb kockázatával járnak együtt, ugyanakkor az eredmények feltehetőleg egy kis számú embercsoport miatt ilyen jelentősek, akiknek több különböző stresszforrást is át kellett élniük, köztük például családon belüli erőszakot, illetve fizikai bántalmazást – írja medicalxpress.com portál.

Egyelőre kevesebb tudható az enyhébb, de gyakori stresszforrások lehetséges hatásairól és a „jó” gyermekkor pozitív hatásairól. A portál által is bemutatott, a Psychology and Aging nevű lapban publikált tanulmány éppen ezeket a kérdéseket boncolgatta alaposabban.

A kutatás során összesen 1042 férfi adatait vizsgálták, s egyebek mellett a gyermekkorra jellemző szocioökonómiai státusz, a pszichológiai stresszforrások, illetve a szoros emberi kapcsolatok meglétének hatásait elemezték. A középkorú férfiak optimizmusát, az életükkel való elégedettségüket, illetve a stresszes életeseményeket is feljegyezték 1985 és 1991 között, míg az esetleges halálozásokat 2016-ig követték.

Az egyik kulcsfontosságú megállapítás az volt, hogy azok a férfiak, akik több gyermekkori stresszforrást tudtak felidézni, jobbára felnőttkorukra is több stresszforrást éltek át, és nagyobb eséllyel haltak meg. Mindez arra enged következtetni, hogy a stresszforrásoknak való állandó kitettség egy ember életében az élethossz csökkenésének kockázatát hordozhatja magában.

hirdetés

A kutatók a pozitív hatásokat vizsgálva különösképpen a jó szocioökonómiai státuszban nevelkedett személyeknél figyelték meg, hogy életük derekán is optimistábbak voltak társaiknál, és életükkel is elégedettebbek voltak, valamint hosszabb élet jellemezte ezt a csoportot. Vagyis, a kutatás eredményei szerint az optimizmus és az élettel való elégedettség olyan tényezők, amelyek hosszabb élet formájában testesülnek meg a kedvező szocioökonómiai státuszban nevelkedett személyek esetében.

hirdetés

hirdetés

További híreink
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés